Téli zsibongás

Az élet él és élni akar…
A tél derekán járunk, látszólag minden csendes és nyugalomban van. Ez azonban csak a látszat. A vastag hótakaró oltalmában a természet már az új kikeletre készül. A felszín alatt minden éled és már készül az új küldetésének beteljesítésére.

És persze nem csak a felszín alatt…. Nap mint nap vadlibák tízezrei sötétítik el az eget; minden reggel a Fertő tóról a közeli földekre vonulnak táplálkozni. Alkonyatkor aztán óriási hangzavar kíséretében ismét felkerekednek, elsötétítve az égboltot, és visszahúznak a tóra. Fantasztikus ez a téli zsibongás amely a Fertő-part Emberének hozzátartozik a mindennapjaihoz, ugyanakkor évről évre és napról-napra mindig magunk is rácsodálkozunk arra az életerőre melyet a vadlibák jelképeznek a hideg téli égbolton.

A vadlibák nemcsak a napi ritmushoz tartoznak hozzá, hanem a környék meghatározó teremtményei is ők. Nagyszerű programlehetőség is az idelátogatóknak, amikor a vadlibákkal kelhetnek. Alkonyatkor, az esti behúzást követően a meghitt téli esték következnek. Kandallónk lobogó tüzénél, jó társaságban és némi forralt bor kíséretében vidáman telnek az esték.

Azt is tudjuk, hogy a téli égbolt hamarosan változni fog. A napok hosszabbodásával, a nálunk telelő vetési ludak, kis-és nagy-lilikek lassan meggyérülnek és visszatérnek költőhelyeikre, átadva a helyet a nálunk költő Nyári ludaknak. Amikor a nagy libacsapatok szétszakadoznak, majd lassacskán a megérkező Nyári ludak párosával repülnek, akkor az végérvényesen a tél végét jelenti. Ekkor már tudni fogjuk, hogy ismét itt a TAVASZ!