Kisvárdai Bessenyei György Gimmnázium és Kollégium 12/a diákjai

A következő kedves verset írta nekünk  Móré Alexandra

Zarándok

Messzi útra szegtük fejünk,
S úticsomaggal teli kezünk.
Gondoltuk is, hogy fáradt lesz az óra,
Hangunkat nem erőltettük szóra.

Lábunk görcse rándult,
Míg szemünk az ablakon át a tájra bámult,
Minden végtagunk elernyedve,
Testünk-lekünk megpihenne.

“De hol a szállás ?” -szól a kérdés,
” Előre valahol arra !”-S megindul a lépés.
Hidegségbe, melynek csak a neve hideg,
De szívunk benne olyannyira nem remeg.

Filozofáltunk, vajon olyan mint a többi?
de első látásra inkább családi.
Meleg szívek, mosoly , fogadott minket,
Még az üdvözlő tábla is felénk intett.

És tényleg ! Mintha az otthon lenne,
S karjába fogadna, ölelne,
Ringatna, hogy álomba szenderüljünk,
Ne csak unottan, egy helyben üljünk.

Hidegség, melynek,neve “Szelesvölgy ” lett,
Értünk igazán eleget tett,
Megpihenhettünk benne, mulathattunk,
Bajokra nem gondolva önfeledten kacagtunk.

A személyzettel barátokra találtunk,
Bár ez nem volt kívánságunk,
Mégis többet ér minden kincsnél,
az egyszerű drámai kincsnél.

Köszönjük, hogy itt tölthettük szabadidőnket,
S hogy a hidegben melengették szívünket.
Köszönjük, hogy kedvességetek végtelen, S hogy nyugodtan álmokkal alszunk az éjeken.